Rengeteg típusú meditációról hallottam már, de bevallom, az ölelő meditáció még nem került a látóterembe. Thich Nhat Hanh, zen buddhista szerzetes, tanár és békeaktivista “Tanítások a szeretetről” könyvében osztja meg gondolatait a szeretet és spiritualitás összefüggéseiről és arról, hogy ez a végtelenül egyszerű gyakorlat mennyire gyógyító és ébresztő lehet a számunkra. 

 

Thich Nhat Hanh szerint az egyik legtranszformatívabb spirituális út a “kommunikáció” – vagyis annak a bátorsága, hogy megmutatjuk magunkat a másik előtt, és kapcsolódunk egymással, vállalva sebezhetőségünket és gyengeségeinket. És az egyik leggyógyítóbb ilyen kommunikációs csatorna maga az ölelés, melyre az utóbbi hónapokban neurológiai eszközökkel is elkezdték keresni a bizonyítékokat.

Nhat Hanh könyvében elmeséli azt is, hogy ő mekkora utat járt be addig, hogy felismerje az ölelés erejét. 40 éves koráig, vietnámi zen szerzetesként egyáltalán nem volt gyakorlat az ölelés az életében, míg egy nap egy amerikai reptéren egy amerikai barátja megkérdezte, hogy szerinte illik-e megölelni egy szerzetest. Erre ő azt mondta egy kis gondolkodás után, hogy “miért is ne”. Elmondása szerint elég mereven fogadta barátja ölelését, de akkor valami mégis megváltozott benne. Ezután nem sokkal megalkotott egy olyan meditációs gyakorlatot, amely segítségével – ahogy ő mondta  Kelet és Nyugat is összeér. Meditáció és ölelés összeér.

Az általa kifejlesztett ölelő meditáció egyfajta mindfulness gyakorlat is, mely során az egyik legfontosabb “lépés” maga a szándék, hogy lényünk minden sejtjével jelen leszünk a másik ember számára. A gyakorlat az egyik legalapvetőbb Zen tanításra épül: vagyis a “kölcsönös létezésre” a másikkal és az univerzummal. Egy ölelés során ugyanis megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egymástól különálló lények, nincs szétválasztottság. 

 A gyakorlatot Nhat Hanh a következőképpen javasolja:

  • Állj szemben a társaddal.
  • Tudatosítsd a légzésed és a létezésed. 
  • Ezután öleljétek meg egymást. 
  • Az első be- és kilégzésnél tudatosítsd magadban, hogy mindketten életben vagytok. 
  • A második be- és kilégzésnél gondolj arra, hogy hol leszel te és hol lesz ő 300 év múlva. 
  • A harmadik be- és kilégzésnél pedig érzékeld újra azt, hogy léteztek itt és most.

Ezt az egyszerű gyakorlatot bármikor elvégezhetjük, ha van mellettünk valaki, aki nyitott a közös gyakorlásra. Bodywork csoportvezető asszisztensként azonban elgondolkodtatott, hogy miként lehetne ezt a gyakorlatot továbbgondolni, “bodyworkössé” tenni. Vagy mit tehetek akkor, ha épp egyedül vagyok? Vagy ha egy kicsit másképp szeretnék ölelni? Itt van pár további ötlet a gyakorlásra:

1. változat: A gyakorlatot megcsinálhatjuk úgy is, hogy az összes fenti lépést követjük, csak épp nem egy másik embert, hanem a saját felsőkarunkat öleljük át. És persze a saját létezésünket tapasztaljuk.

2. változat: Kipróbálhatjuk azt is, hogy a gyakorlat közben semmilyen gondolatot nem tudatosítunk, egyszerűen csak figyeljük azt, ami van… és azt, hogy mi változik. (Ez a gyakorlat tekinthető a Nhat Hanh által kifejlesztett meditáció “bodyworkösített verziójának”. 🙂

3. változat: Az is elképzelhető, hogy kipróbáljuk, milyen “online” megcsinálni ezt a gyakorlatot, ha épp nincs velünk az adott szerettünk. Itt is önmagunkat öleljük, de közben tudatosíthatjuk, hogy önmagunkkal együtt a társunkat is öleljük. Ezután megoszthatjuk egymással verbálisan, hogy mit tapasztaltunk.

4. változat: Az is lehet, hogy “csupán” gondolatban, anélkül, hogy a másik ember tudná, öleljük meg azt, akit szeretnénk megölelni, és közben persze magunkat is, követve a fenti lépéseket. 

Gondoltam, hogy megosztom veletek saját tapasztalataimat. Társ híján én egyedül csináltam meg ezt a gyakorlatot, tudatosítva azt, hogy hol vagyok most, hol leszek 300 év múlva… és újra azt, hogy hol vagyok most. És igen… a gyakorlat során azt éreztem, hogy pont itt vagyok, pont most vagyok. És jó, hogy vagyok. Aki vagyok. 

Én ezzel az élménnyel kívánok jó gyakorlást és kísérletezést mindenkinek!

Forrás: Brain Pickings
Szerző: Göncz Diána