Egy friss holland kutatás szerint testünk “öröm molekulája” olyan hatással van az agyra – így persze szervezetünk egészére is –, amely csökkenti a korábbi traumás vagy fájdalmas emlékek és egyéb szorongásos állapotok hatóerejét. Rövid értekezés az ananadamin molekula érdemeiről, és arról, hogy mi magunk hogyan segítehetjük termelődését a testünkben.
Egy most májusban megjelent kutatás az anandamint – vagy becenevén az “öröm molekulát” – vizsgálta, amely a szervezet endokannabinoid molekuláinak családjába tartozik. A testünk egyébként természetes úton is képes előállítani ezt a molekulát, viszont nem meglepő módon a kannabisz is tartalmaz anandamint.
Az anandamin maga egy szankszkrit eredetű szó, az ānanda szó jelentése öröm vagy boldogság. A hinduizmus szent írásában, a Védákban ennél még “konkrétabb” állapotra utalnak ezzel a kifejezéssel: a reinkarnáció körforgásának extázisára.
A szóban forgó kutatásban a holland kutatók hipotézise az volt, hogy ez a bizonyos anandamin segít a traumás emlékek hatásainak, illetve a szorongások csökkentésében. A kutatás során azt is vizsgálták, hogy az anandamin mindezt pontosan hogy is idézi elő.
A kísérletet egyelőre csak – ahogy az szokott lenni – egereken végezték el, szóval érthető módon további vizsgálatok is szükségesek lesznek a jövőben.
A kutatás vezetője Mario van der Stelt elmondta: sikerült bebizonyítaniuk, hogy az anandamin hozzájárul a szorongásos állapotok “elfelejtéséért”. Így tehát a gyógyszeripari vállalatok is elkezdhetnek nagyobb figyelmet fordítani erre az hatóanyagra. E folyamat során két lehetőségük lesz majd: kereshetnek olyan molekulákat, melyek az anandamin termelését segítik elő, és olyanokat is, amelyek azok leépülését akadályozzák meg.
A világhírű német Max Planck Intézetben is történtek kutatások erre vonatkozóan. Az történt ugyanis, hogy egereknek egy adott hangot mutattak, majd egy kisebb áramütés értő őket. Egy idő után nem adtak többé áramütést az engereknek a hang után, és az egerek “el is felejtettek” félni a hangtól, tehát a hang megjelenése után nem látszódtak rajtuk a szorongás tünetei. Voltak azonban olyan egerek, amelyekből mesterségesen eltávolították a kannabionidokhoz szükséges receptorokat. Ezek az egerek továbbra is a félelem jeleit mutatták a hang megjelenésekor, akkor is, amikor már egyáltalán nem kísérte áramütés a hanghatást.
Mi magunk elő tudjuk segíteni testünk anandamin-termelését természetes úton, drogok nélkül?
Az elmúlt két évtizedben számos vizsgálat bizonyította be azt, hogy az aerob jellegű mozgás jelentős mértékben befolyásolja az endokannabionidok termelődését.
A Dietrich & McDaniel kutatásban azt mutatták ki, hogy futás során mennek végbe hasonló kémiai folyamatok az emberi szervezetben, melyet úgy is neveznek az angol szaknyelvben, hogy “runner’s high” (amit valahogy úgy lehetne lefordítani magyarra, hogy “futós betépés”).
A jelen cikk alapjául szolgáló írás szerzője, Cristopher Bergland, egy könyvet is írt arról, hogy miként függ össze az anandamin termelődése és a futás, illetve bármilyen aerob jellegű testmozgás.
A fentebbi kutatások eredményeit újraolvasva láthatjuk tehát, hogy az aerob típusú mozgások (pl. futás, biciklizés, úszás, evezés) nagyban hozzájárulnak az anandamin termelődéséhez, amely bizonyítottan csökkenti a szorongásos tüneteteket, ill. akár korábbi traumák emlékeinek utóhatásait is.
Ez számunkra azt is jelenti, hogy az intenzív tánc, illetve mozgásos gyakorlatok is megtehetik ezt a hatást. Szóval miért is várnánk bármiféle gyógyszeripari fejlesztésre?! Vegyük fel a futócipőnket, vagy épp vegyük le a cipőnket, és lépjünk bátran a táncparkettre. Az öröm anadamin molekulákkal vagy nélkülük is garantálható lesz.
Forrás: Psychology Today
Szerző: Göncz Diána