Képesek vagyunk egyetlen érintésből, vakon megállapítani a másik ember érzelmét? Ha igen, mekkora sikerrel tudjuk beazonosítani az adott emóciót? Van, amit a férfi tud „jobban” kifejezni? Van, amit a nő tud könnyebben értelmezni? Ezekre az izgalmas kérdésekre adunk válaszokat egy friss amerikai kutatás eredményei alapján.
Matt Hertenstein (DePauw Egyetem) tanulmánya szerint az ember elsősorban az érintés útján fejezi ki az emberi lét elengedhetetlen kötőelemét, az együttérzést. Az együttérzés képessége tesz minket emberré, ettől érezzük, hogy egy nagyobb egész egymással összefüggő részei vagyunk.
Hertenstein kutató központjában izgalmas kísérlettel tanulmányozták az együttérzés természetét. Először is tömör falat építettek, a fal két oldalán egymást nem ismerő kísérleti alanyok foglaltak helyet. A fal egyik oldalán lévő ember feladata az volt, hogy megérintse a másik oldalon tartózkodó alkarját úgy, hogy a puszta érintés különböző (random módon választott) emberi érzelmeket/emóciókat fejezzen ki. Az érintést fogadó fél nem látta az érintések mozdulatát vagy az érintő arcát, mimikáját, és a hangját sem hallotta. Az érintést fogadónak az érintés segítségével kellett dekódolnia az emóciót. Miután az emberi érzelmek tárháza kimeríthetetlen, a kutatók azt jósolták, hogy a kísérlet résztvevői kb. 8%-os pontossággal találják el a az érzelmeket. A várakozással ellentétben azonban az eredmény 60%-os pontosságot mért. A hála, a düh, a szeretet és a félelem érzéseit több mint 50%-ban érzékelték helyesen a résztvevők.
A kísérlet még egy érdekes meglepetést rejtegetett: két jelentős különbséget állapított meg a nők és férfiak érzékelése között. Amikor egy nő a dühöt próbálta meg érintés útján kifejezni egy a fal mögött lévő ismeretlen férfi alanynak, a férfi 0%-ban találta el a jelzett érzelmet: egyszerűen nem tudta értelmezni, mit próbál felé kifejezni a nő. Amikor azonban a férfi próbálta az együttérzés emócióját a karon történő érintéssel a nőnek átadni, a nő nem értette, mi történik.
Ez a két eredmény mélyen elgondolkodtató azzal kapcsolatban, hogy a nők és férfiak milyen érzelmek kifejezésére szocializálódnak a társadalomban. Szabad-e egy nőnek dühösnek lennie? Érthető-e a dühe? Miért lehet nehéz egy férfinek az együttérzést kifejezni? Vagy képes kifejezi, csak a nők azt nem értik? Milyen társadalmi, interperszonális tényezők árnyalják azt, ha az érintés mégis célba ér, és a felek valóban értik egymást az érintés finomra hangolt nyelvezetén? Tanulható-e és tanítható-e az érintés művészete?
Nos, a Bodywork-művelők sokszor találkoznak ilyen jellegű gyakorlatokkal egy-egy csoportfoglalkozás során, így lehetőségük van kísérletezni az adás és kapás minőségeivel, és mélységeivel, illetve fejlődhetnek az érintések mögötti érzelmek „becsomagolásában és kicsomagolásában” is.
Forrás: Greater Good Science Center, Berkeley
Szerző: Kálmán Móni