Szinte anyatejként szívják magukba az újszülöttek a szerető érintéseket. Mindez persze nem véletlen: az életük és egészségük múlik rajta. De miért is kulcsfontosságú az érintés újszülöttkorban? És egyáltalán… hogyan fejt ki nyugtató-stresszoldó hatást az érintés bármilyen életkorban? Kálmán Mónika ezeknek a kérdéseknek járt utána.

Az érintés pozitív hatásai már újszülöttkorban tapasztalhatóak. A masszázskutatással is foglalkozó Tiffany Field tanulmánya szerint azok a koraszülött csecsemők, akiket naponta 3-szor 15 perces érintésterápiában részesítenek a születésüket követő időszakban (legalább 5-10 napon keresztül), 47%-kal többet gyarapodnak súlyban, mint azok a koraszülött újszülöttek, akik a standard orvosi ellátást kapják, de nélkülözik az érintést.  

Egy másik kutatópáros, Darlene Francis és Michael Meaney patkányok viselkedését tanulmányozta, és azt szűrték le, hogy azok a patkánycsemeték, akiket az anya patkány nyalogatott és kurkászott, nyugodtabbak, stresszel szemben ellenállóbban lettek, és erősebb immunrendszerrel rendelkeztek felnőttkorukban. Érthető tehát az a szomorú tény, hogy az árvaházban nevelkedett csecsemők, akiknek nem jut elegendő érintés, nem érik el a normál körülmények között élő kortársaik súlyát és testmagasságát.

Az érintés legalább annyira fontos egy baba életében, mint az anyatej

Fotó: SaferTim

De mivel magyarázza a tudomány ezeket a jelenséget?

A növekedés, a regenerálódás és a pihenés szabályozásáért a paraszimpatikus idegrendszer felel, amely az akaratunktól független működésű szerveket behálózó, vegetatív/autonóm idegrendszer része. Szerepe szerint a paraszimpatikus idegrendszer fékként ellensúlyozza a szimpatikus idegrendszer készenléti, vészhelyzetben működésbe lépő, az ember túlélését szolgáló szerepét.

Edmund Rolls idegkutatónak köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy az érintés az agy orbitofrontális kérgét aktiválja, amely az együttérzés és a jutalom érzéséért is felel. Ez az agyterület az úgynevezett szociális agy része, mely a főemlősök testében az agy térfogatának több mint 50%-át teszi ki, míg az embernél eléri a 80%-ot. Fontos kérdés, hogy miért alakult ki ilyen szokatlanul nagy új agykéreg (neocortex) a főemlősöknél és az embernél? Azt valószínűsítjük, hogy a fejlett új agykéreg az erősen szociális jellegű életmód hozadéka, mely fejlettebb információ-feldolgozó kapacitással rendelkezik, és hatékonyabban segít eligazodni az emberre jellemző komplex szociális és személyközi kapcsolatokban. Más szóval a neocortex az emberi kötődést szolgálja.

Az érintésről tehát tudjuk, hogy képes kialakítani a kötődést és az együttműködést, valamint erősíti a kölcsönösséget a főemlősökben, akik az érintést és kurkászást a kooperatív szövetségi hálózatok kiépítésére használják. Az érintés biztonságot és bizalmat közvetít, továbbá nyugtató hatása is van. A meleg, barátságos érintés csillapítja a szív- és érrendszeri feszültséget, aktiválja a bolygóideget (a paraszimpatikus idegrendszer 80%-át kitevő idegrendszer-hálózatot, mely az együttérzés testjelzésein keresztül aktiválódik és a belső szerveket behálózó idegrendszer-csatornán keresztül segít kiválasztani az oxytocint, a kötődési hormont vagyis „szeretet” hormont.

Mindezek fényében teljesen érthető, hogy miért „létfontosságú” az érintés újszülöttkorban, és miért bír „terápiás” hatással a felnőttekre is… és nem csak fiziológiai értelemben.

Szerző: Kálmán Móni

Szerkesztő: Göncz Diána

Forrás:

Integratív Terápiás Tér – A stresszoldó módszerek elméleti háttere: a többrétű bolygóideg

Greater Good Magazine – Hands On Research: The Science of Touch