Szibériai sámánok

Meglepően sok párhuzam van különféle, akár több tízezer éves sámán tradíciók és a mai modern tánc- és mozgásterápiás módszerek szemléletmódja és működési elvei között. Bár különböző valóságelveken alapulnak, és más szakzsargont használnak ezek a módszerek, működésüket ugyanarra az alapelvre helyezik: arra a belső öngyógyító bölcsességünkre, amelyet megengedéssel, más szóval önátadással vagy megadással bármikor „aktiválhatunk”.

Jelen cikkünk alapját egy olyan tanulmány adja, melyben tánc- illetve mozgásterápiás módszerek jegyeit vetették össze a sámánizmus főbb gyakorlataival.

Pár szó a DMT-ről

A DMT a Dance and Movement Therapy (tánc- és mozgásterápia) kifejezés rövidítése. A tánc- és mozgásterápiás irányzatok „ős-szervezete, az ADTA (American Dance Movement Association) a következő módon definiálja a DMT-t: a mozgás pszichoterápiás alkalmazása, melynek célja az egyén érzelmi, kognitív, társas és fizikai integrációjának elősegítése. Ha akarjuk, ha nem, már ebből a definícióból is érezhető egyfajta integratív és holisztikus szemlélet. A Bodywork egy ehhez nagyon hasonló tánc- és mozgásalapú önismereti módszer, melyben a teljesség felé való kísérésre vállalkozunk (és nem klinikai esetek, ill. mentális betegségek kezelésére), illetve hasonló célkitűzései vannak a Movement Medicine módszernek is. 

És mit értünk sámánizmus alatt?

A sámánizmus egy igazán komplex terület, épp ezért sokféleképpen is definiálhatjuk. Az egyik nézőpont szerint egy sámán rituálé olyan tevékenység, melyben egy képzett személy kommunikál, érzékel és kontaktál egyfajta – általában rejtett – valóságtartam különféle aspektusaival egy-egy személy vagy közösség gyógyulása érdekében. Honfitársunk, a nemzetközi szinten is elismert Frecska Ede definíciója szerint a sámán „isteni” információkhoz juthat a „másik oldalról” intuíciójának segítségével – egy közösség szolgálatának érdekében.

Fotó: Everness Fesztivál (2018)

No, de mik is azok a bizonyos párhuzamok a sámánizmus és a táncos/mozgásos önismereti irányzatok között?

  • Rejtett tartalmak felszínre hozása

Pszichológiai megközelítésben azt mondhatjuk, hogy mindkét területen tudattalan minták, emlékek, hiedelmek, illetve archetipikus, transzgenerációs (sőt akár karmikus) lenyomatok kerülhetnek felszínre, és a fő cél tudatunk-figyelmünk irányítása ezen tartalmakra. Az intenzív tánc, a mozgás, illetve a markáns zenei ütemek célja az, hogy a „fedőt” – vagyis az ego túlságosan merev kötelékeit – elmozdítsa e tartalmak fölül.

  • Holisztikus szemlélet

Mindkét terápiás térben fontos cél a test-lélek-szellem integrációja, és nemcsak a kliens oldalán, hanem a folyamat facilitátora esetén is. 

  • A vezető mint „szent edény”

A sámán és táncterápiás vezető egyfajta „szent edényként”, azaz megtartó térként funkcionál a terápiás folyamatokhoz. A csoportvezető tehát ahhoz hasonló teret biztosít, mint anya a gyermeke számára: a résztvevő elfogadást, biztonságot és lehetőséget kap a gyógyulás és az öngyógyítás megtapasztalására.

  • A természet bölcsessége 

A „natural intelligence”, vagyis „a természet bölcsessége” terminológiát a DMT használja elsősorban, de annak esszenciája – nem meglepő módon – a sámánizmusban is megvan. Ez a kifejezés arra utal, hogy a tánc- és mozgásalapú önismereti módszerekben –  így tehát a Bodyworkben is – megengedjük, hogy minden (test)érzet akadálytalanul véghezvigye fiziológiai feladatát, a test belső öngyógyító képességének a kibontakozását támogatjuk. Egy-egy ilyen folyamat során bízhatunk abban, hogy a test tudja, mit kell tennie, és hogy kell meggyógyítania magát.

  • Surrender (avagy “szőrrendőr” 🙂

Az angol „surrender” szó „megadást”, „önátadást”, „megengedést” jelent, egyetlen szóban, és elsősorban a sámánizmusban használják. Arra utal ez a kifejezés, hogy

megengedjük a jelen pillanat tapasztalásait, hogy érezhessük-tapasztalhassuk testérzeteinket, érzelmeinket, akár gondolatainkat. Ezzel a megengedéssel „tovább” utazhatunk egy módosult tudatállapotba, testünk akár transzállapotba is kerülhet, és itt egy újabb önátadás „történik” egy nagyobb egység felé.

A téma egyik kutatója, Cowan azt tartja, hogy ha tudatossággal átadjuk magunkat annak, „ami van”, természetes módon megindulhat a változás. A csoportvezető vagy sámán oldaláról a megadás nem azt jelenti, hogy ő csupán passzívan-tétlenül szemléli az eseményeket, vagy hogy „csak” megtartó teret-figyelmet biztosít a csoport résztvevőinek. A terapeuta azt is „megengedheti”, hogy megjelenjen benne egy – a természet intelligenciájából, vagyis egy nagyobb egységből származó – szándék, amivel hatni szeretne az adott helyzetre, amivel segíteni szeretné a folyamat további kibontakozását.

Míg tehát a tánc- és mozgásalapú segítő módszerek „hivatalosan” abban támogatják a klienst, hogy az hozzáférjen a természet intelligenciájához a saját testében felmerülő érzetek-érzések megengedésével, addig a sámánizmus a „megadás” (surrender) elvét alkalmazza, hogy támogassa e „természetes intelligencia” megnyilvánuló folyamatait mind fizikai, mind metafizikai síkokon.

Na, és mi történik, ha e két szemléletet ötvöződni tud egyetlen folyamatban? A tanulmány szerzője, Megan N. Ramos azt feltételezi, hogy ilyen szerencsés konstellációban még több energia és énrész tud megmozdulni, megnyilvánulni, majd integrálódni. 

 

Forrás:

Megan N. Ramos (2018) Dance/movement therapy and shamanic healing ritual: natural intelligence of body and spirit; Body, Movement and Dance in Psychotherapy, 13:1, 50-62, DOI: 10.1080/17432979.2017.1421586

 

Szerző:

Göncz Diána