Zsigerileg, laikusként eddig is “tudtuk”, hogy mekkora tűzijátékot okoz bennünk egy-egy ölelés vagy akár csak egy apró érintés. Finn kutatók viszont nemrégiben “kézzelfogható” bizonyítékokat is szerettek volna ezekre a jelenségekre keresni. Egy olyan egyedülálló 2 személyes MRI gépet fejlesztettek ki, mely segítségével meg tudják figyelni társas interakciók – így akár az érintés – hatásait az egyes agyi területekre.
Pár napja egy olyan kutatásra bukkantam a Facebookon, ami gyakorló bodyworkösként igencsak izgalmasnak ígérkezett. Ölelkező és egymást érintő párok egy MRI gépben? Ezt mindenképpen szerettem volna elolvasni. Mivel komolyabb neurológiai ismeretekkel nem rendelkezem, felkértem egyesületünk orvos-bodywork csoportvezetőjét, Dr. Szabó Nikolettet, hogy segítsen értelmezni számunkra e kutatás legfontosabb tanulságait.
A most április végén publikált tanulmány szerint egy finn kutatócsoport olyan MRI-készüléket fejlesztett ki nemrégiben, amelyben egyszerre két ember agyi aktivitásait párhuzamosan tudják megfigyelni. Ez a megoldás azért is különösen érdekes, mert ezzel a technológiákkal nemcsak egy személy érzelmi-kognitív funkcióit, hanem két ember (legyen az egy pár vagy akár két ismeretlen) verbális vagy akár fizikális interakcióinak hatásait és kölcsönhatásait is meg tudják vizsgálni.
Az Aalto University és a Turku PET Centre közös munkacsoportja tett is egy próbát az általuk fejlesztett eszköz tesztelésére. A vizsgálatban 20 fő vett részt: 7 férfi-nő pár és 3 nő-nő pár, akik vagy párkapcsolati vagy baráti viszonyban álltak egymással. Kutatásukban azt szerették volna tesztelni, hogy a gép milyen mértékben tud megbízható adatokat szolgálni a résztvevők agyi funkcióiról, és hogy a társas interakciók milyen alapvető hatással vannak a főbb agyi területekre. Éppen ezért egy elég egyszerű feladatot találtak ki ehhez a nem mindennapi kutatáshoz.
A részt vevő párok egy nagyobb méretű MRI-gépbe egymással szemben feküdtek be, szemkontaktusban és nagy fizikai közelségben egymással. Mindkettőjük fejét külön “scanner” vizsgálta, és azokról folyamatos felvétel is készült. A résztvevők egy “érintős“ feladatot kaptak a kutatás során: az egyik fél a mutatóujjával érintette a társa alsó ajkát 30 másodpercig, majd csere következett. És ezt többször meg is ismételték. Fontos szempont volt az is, hogy a gyakorlat során mindkét fél lássa a mozgó mutatóujjat, és arra kérték őket, hogy mindketten figyeljenek az adott tevékenységre: az adó fél az érintés adásra, a másik pedig magára az érintésre, amit kap.
A kapott képeket nézve – nem meglepő módon – a kutatók azt látták, hogy a résztvevők mozgató (motoros) és érző (szenzoros) funkciókat ellátó agyi területei aktiválódtak a feladat során. Az is látszódott ezeken a felvételeken, hogy bár voltak egyértelműen elkülöníthető aktivitást mutató agyi területek is a gyakorlatok során, előfordult az is, hogy mind az érintést adó és mind az érintést kapó félnél hasonló agyi területek aktiválódtak. Vagyis ahogy a kutatók fogalmaztak: szinkronba került a két agy. Ez felveti annak a lehetőségét is, hogy a kapcsolódás során az adott testrészünket reprezentáló érző (szenzoros) terület, illetve mozgató (motoros) részek is szinkronba kerülnek. Azaz az érintés során mindkét emberben megjelenik az aktivitás a szájat, valamit a mutatóujjat reprezentáló agykérgi részeken is. Tehát aki mozgatja az ujját, annál sem kizárólag a motoros területek aktiválódhatnak, hanem akár a szenzoros (érző) területek is. Ugyanígy a mozgató (motoros) területeket tekintve, mindkét félben aktivitást mutatnak ezek a részek. Tehát nem csak annál, aki mozog. Hogyan lehetséges ez? Min múlhat a dolog?
Ez a jelenség felvet néhány további izgalmas kérdést. Vajon az adott területeken kiváltott reakció intenzitása minden embernél ugyanolyan, vagy vannak, akik érzékenyebbek? Akiknél akár erősebb agyi tevékenység detektálható az adott területeken? Vajon ez azzal magyarázható, hogy amikor látjuk, akkor érezzük is a dolgokat? Vagyis akkor is érezzük az adott dolgot, ha nem mi végezzük azt? Vagy a kapcsolati “dimenzió” segíti az átérzőképesség megjelenését vagy intenzitását? Mi történne az agyakban, ha ezt a kísérletet csukott szemmel, vagy elképzeltetve, vagy akár csak szavakkal instruálva próbálnánk meg? Mi segít minket, hogy átérzővé válljunk? Lehetséges, hogy ha szeretünk valakit, akkor jobban rá is tudunk hangolódni, jobban érzékeljük őt testileg, lelkileg. De az is lehetséges, hogy a látás, a képzelet vagy a tudatosítás hozza létre ezt a jelenséget? Esetleg e két tényező segíti egymást? Lehetséges, hogy ezzel a kísérlettel sikerül detektálni az empátia, átérzőképesség sejtszintű megjelenését. Talán közel járunk ennek a jelenségnek a látható és kimutatható bizonyítékához!
Természetesen ez a kísérlet csak az első lépés volt egy hosszabb kutatási folyamat során, hiszen a legfőbb kérdésekre a kutatók még keresik a válaszokat. Egy azonban biztos: társas interakciók során lehetséges két ember egyidejű agyi vizsgálata, ami a rengeteg szubjektív, zsigeri élményen túl talán 3D-s (vagyis objektív) magyarázot is tud majd adni a megéléseinkre.
Forrás:
Two-person MRI reveals how touching is perceived in the brain In: Neuroscience News.
Imaging Real-Time Tactile Interaction With Two-Person Dual-Coil fMRI (Ville Renvall, Jaakko Kauramäki, Sanna Malinen, Riitta Hari and Lauri Nummenmaa) In: Frontiers in Psychiatry, 28 April 2020
Szerző: Göncz Diána
Szakértő: Dr. Szabó Nikolett