Ha otthonosan mozogsz mozgásos és/vagy táncos önismereti körökben, gyakran tapasztalhatod azt akár magadon is, hogy: „ááá, nem, ezt nem lehet szavakkal kifejezni… ez olyan mély, hogy… nem”. Egyszerűen nem hisszük el, hogy érintésünk, tekintetünk vagy belső rezzenésünk tartalmát el lehet mondani a másiknak. Hogy bebizonyítsuk, mégis lehet, egy gyönyörű buddhista gyakorlatot osztunk meg veletek.

Ha megfordultál már mozgásos/táncos önismereti csoporton, vagy esetleg kipróbáltál egy több perces szemkontaktus gyakorlatot, akkor szinte biztosan volt olyan pillanat, amikor azt érezted: ez valami olyan mélységű kapcsolódás és jelenlét, ami itt van… hogy ezt biztos nem lehet szavakkal kifejezni. Sem magadnak, sem a másik felé. Bizonyára van is ebben igazság, hiszen egy érintésnek, egy pillantásnak semmihez sem fogható „íze” van, és azt valóban nem lehet átadni. 

Nonduális szemszögből nézve azonban a dolgot, elmondhatjuk, hogy a szavak is a tudat megnyilvánulásai, pont úgy, mint bármi más: egy gyengéd ölelés, egy együttérző pillantás, egy finom vacsora. A megélés esszenciája tehát formát ölthet egy szó vagy egy mondat formájában is, már ha elfogadjuk a nonduális szemlélet eme tézisét.

Rendkívüli év van mögöttünk, és egy szokatlan karácsony van előttünk. Érezhetjük, hogy most mindennél fontosabbá váltak a kapcsolataink, a kapcsolódásaink. Ezekből tudunk leginkább töltekezni. Sokunk számára vált fontossá, hogy még nyíltabban kifejezzük szeretetünket szeretteink felé. Sok családban ez most nehezítve van a fizikai távolság miatt. És az is igaz – meg kell hagyni –, hogy nem minden családtagunkkal tudnánk „eljátszani” valamelyik számunkra ismert érintős Bodywork-gyakorlatot, de akár még egy hosszabb ölelést sem. 

Pár napja futottam azonban bele egy gyönyörű buddhista gyakorlatba, amelyet Thich Nhat Hanh zen szerzetes-tanító fejlesztett ki, és amelyet ő „Az igaz jelenlét 4 mantrájának” nevezett el. Ezt fogom az alábbiakban megosztani veletek, illetve kiegészítem pár saját (Bodyworkösnek tekinthető) ötlettel, nézőponttal.

Thich Nhat Hanh szerint…

a legnagyobb ajándék, amit egy másik embernek adhatunk, az az igaz jelenlétünk. És ha a jelenlétünk koncentrált, vagyis ha testünk és lényünk együttáll, akkor bármi, amit kimondunk, mantrává válik.

Együttérző kommunikáció

                                                                                                                            Fotó: agsandrew

Az első mantra: (Kedves), itt vagyok (neked).

Az első és mindennél fontosabb lépés, ha ezt a mondatot ki szeretnénk mondani a szerettünknek, hogy tudatban és testben megérkezzünk, jelen legyünk. Ha ez megvan, akkor megkereshetjük magunkban ezt a gondolatot/érzést/szándékot. És akkor, csakis akkor, ha ez megvan, jöhet el a pillanat, hogy ezt szavakba is foglaljuk. Ha ez megtörténik, ha ott van ebben a mondatunkban a szándékunk és jelenlétünk, akkor ez a mantra csodát tud tenni. Igazi vagy, és a másik is igazi… két ember valós találkozása lehet ez a pillanat.

És akkor jöjjön egy saját javaslatom: kipróbálhatod, hogy ezt a mondatot saját magadnak mondod, akár a tükörbe, a tükörképednek, a saját szemedbe nézve. Itt pedig most én nem szeretnék nagy szavakat használni arra vonatkozóan, hogy mit hozhat neked ez a gyakorlat. 🙂 Ha gondolod, próbáld ki és tapasztald meg magad.

 

A második mantra: Tudom, hogy (ott) vagy, és nagyon boldog vagyok.

Természetesen ennél a gyakorlatnál is érvényesek a fentebb leírt előkészületi javaslatok. Thich Nhat Hanh a Hold példáját hozza ennél a mantránál. „Amikor ránézek a Holdra, akkor belélegzek és kilélegzek egy jó mélyet, majd azt mondom: Hold, tudom, hogy ott vagy, és nagyon boldog vagyok.” A tudat, hogy tudok arról, hogy egy másik, egy szerettem, egy kedvenc növényem vagy a háziállatom létezik… mély megnyugvást és örömet okoz.

Ezt a mantrát természetesen közvetlenül is elmondhatjuk szerettünknek, szerelmünknek, akár napi szinten, egy rituálé keretében. Ilyenkor is javasolt először a légzésünk segítségével közel kerülni önmagunkhoz, majd az érzelemhez, amit felé érzünk. Így lesz hiteles és gyógyító ez a szavakkal történő kapcsolódás.

 

A harmadik mantra: (Kedves), tudom, hogy szenvedsz.

Ezt a mantrát teljes hosszábban úgy is mondhatjuk, hogy: Kedves, tudom, hogy szenvedsz. És ezért itt vagyok (neked). Ha jelen vagy, könnyen megérezheted, hogy a másik, ott melletted, épp szenved. Azt is tapasztalhatod, hogy ha épp te magad szenvedsz, és a szeretted nem érzi át a szenvedésedet, akkor még inkább szenvedsz. Épp ezért szinte életmentő lehet, ha egy szenvedő meg van látva, meg van hallva, érezve van. És ezt ki is mondják neki. Ezután, ezzel a közös jelenléttel és együttérzéssel ugyanis valóban enyhülhet a fájdalma. 

Elképzelhető, hogy fennakadtál a „tudom” szón, hiszen ez első körben egy kognitív, pusztán mentális folyamatra utal, amiben nem feltétlenül van érzés. Ha ez zavar téged, kipróbálhatod ezt a mantrát más szóval is, ami neked hitelesebb. Azt viszont érdemes fejben tartani, hogy valóban a jelenlét és a szándék számít a legtöbbet e mondatok kimondásánál. Szóval ha te a „tudom” szót úgy mondod ki, hogy valóban ott vagy testben-lélekben, akkor a szenvedő szeretted azt biztosan érezni is fogja.

 

Fotó: Raising Little Disciples

A negyedik mantra: (Kedves), szenvedek. Kérlek, segíts!

Ez a legnehezebb mantra. Ezt akkor érdemes kipróbálni, ami te magad szenvedsz, és melletted van az, akiről úgy gondolod, hogy a szenvedésedet okozta. Ilyenkor persze sokszor az első, amit tapasztalunk, a büszkeség… hogy én most inkább elvonulok a szobámba, és majd ott jól kisírom magam. Azonban e mondatot kiejtése a „tettes” felé meglepő és megérintő tapasztalásokat hozhatnak.

Saját megjegyzés itt, hogy ezt a két mondatot természetesen bármilyen más esetben is ki lehet mondani, nem feltétlenül csak afelé, akinek a szenvedésünket tulajdonítjuk. Hatalmas ereje van annak, ha beismerjük: valami fáj nekünk, valamivel egyedül nem boldogulunk… és ezért segítségre van szükségünk. Ebből születhet meg ugyanis annak a tapasztalása, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk különálló lények, nem vagyunk kiesve az Univerzumból. Sőt, kaphatok segítséget a felálláshoz.

Mind a négy mantrát elmondhatjuk önmagunknak is. Már csak a gondolat, hogy a tükör előtt állsz, és ezen mondatok valamelyikét mondod magadnak, mélyen megható:

Itt vagyok.

Tudom, hogy ott vagy, és nagyon boldog vagyok.

Tudom, hogy szenvedsz.

Szenvedek. Kérlek, segíts!

Nagyon bízom benne, hogy ezekkel a mantrákkal, gyakorlatokkal mi is hozzá tudunk majd járulni egy igaz kapcsolódásokban és együttérzésben gazdagabb ünnephez és újévhez. Ha bármilyen visszajelzésed vagy tapasztalod van a fenti tippjeinkkel kapcsolatban, kérjük, oszd meg velünk Facebook-oldalunkon.

Áldott ünnepeket neked és minden szívedhez közelinek!

 

Szerző: Göncz Diána

Forrás: Uplift Connect